Az állattartók védőszentjére emlékeztek a temetőben épített kápolnánál. 1754-ben ,- a jövő évben immár 260 éve- , hogy a Dél-Dunántúlon marhavész-járvány pusztított, mely a göllei gazdákat sem kímélte. Őseink ekkor fogadták meg, hogy kápolnát építenek és ott tartják meg a szentmisét, kérve a szentet, hogy kímélje meg őket e nagy csapástól.
Szalai Jeremiás prépost- plébános minden évben vendég papot kér fel a szentmise megtartására. Az idei évben a celebránsi feladatot a dombóvári származású, László Dezső a veszprémi Regina Mundi templom plébánosa végezte el.
Szentbeszédében méltatta Szent Vendel példás életét, a göllei hívek buzgóságát és a mai hívek hagyományőrzését és hitét. Elődeink először egy fogadalmi keresztet emeltek, még 1760-ban, majd 1786-ban elkészült a kápolna is, mely végleges formáját 1887-ben nyerte el. Fekete István író vallásosságáról is megemlékezett. Mint az köztudott a község nagy szülöttje, aki a családi nevelés mellett a volt göllei parasztembereknek is köszönhette hitét. Ahogy a Ballagó idő című életrajzi regényében is írja: "Itt kerületem kapcsolatba a természettel, hittel és az egyszerű, de értékes parasztemberekkel."
Szalai Jeremiás atya megköszönte László Dezső plébános úr szívességét, hogy vasárnap lévén is tudott időt szakítani és ellátogatott e kis somogyi faluba.
Jómagam minden évben tiszteletemet teszem és imádkozom Szent Vendelhez és a Teremtőhöz, hogy lelkiekben gazdagodva térhessek haza szeretteimhez. E feltöltődés erőt ad a további életem mindennapjainak könnyebbé tételében, illetve hitem megerősítésében.
