Konferenciával emlékeztek Fekete István íróra...

A dombóvári "Fekete István" Kulturális Egyesület szervezésében nagy magyar írónkra emlékeztek a Szent Imre Közösségi Házban az egyesület tagjai valamint a Tolna Megyei „Egyed Antal Honismereti Egyesület delegáltjai és a Népi Írók Baráti Társaságának vezetősége részvételével.
Bodó Imre egyesületi elnök köszöntötte a mintegy hetven főnyi közönséget. Bevezetőjében elmondta, hogy hármas évfordulóra emlékezünk az idei évben. 110 éve született,40 éve hunyt el nagy magyar írónk és 15 éves a dombóvári Fekete István Múzeum.
Majd felolvasta P. Fekete István irodalmi hagyatéki gondnok levelét, melyben tolmácsolta az író Bregenzben élő leányának sorait. A személyes üzenet a következő: "Dr. Fekete Edith –Ausztria udvari tanácsosa és a Sacre Coeur-i nővér köszöni kedves meghívásodat és Téged, valamint az összejövetel minden résztvevőjét szívből köszönti és kívánja, hogy ez az együttlét gazdag lelki és szellemi gyümölcsöket teremjen.
Imádkozni fog minden résztvevő és lélekben ott levő testi-lelki egészségéért, gyarapodásáért."
Megtisztelte a rendezvényt Patay Vilmos polgármester, országgyűlési képviselő is. Dr. Dobszay Károly a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke a mozgalom történetéről számolt be, majd Kaczián János az "Egyed Antal" Honismereti Egyesület elnöke az 50 éves honismereti tevékenységről adott számot.
Az ünnepi közgyűlés előadói voltak: dr. Bencze Katalin főorvos /Emlékezés Fekete Istvánra/, Sánta Gábor irodalomtörténész /Fekete István és a Ballagó idő/, Horváth Tibor az ajkai Irodalmi Társaság elnöke /Fekete István ajkai évei/, Dr. Bod Lajos vadgazdálkodási szakmérnök/Fekete István és Eördögh Tibor barátsága/ és Videcz Ferenc ny.tanár, vadászíró,ny.tanár /Mestörpistának,Fekete István emlékére./
A délutáni program keretében a résztvevők megtekintették az immár 15 éves Fekete István múzeumot. Tárlatvezetést Bodó Imre agrármérnök, helytörténész tartott. S végül a kertben megkoszrúzták az író bronzból készült szobrát és az életfát.

Videcz Ferenc:
MESTÖRPISTÁNAK
(Fekete István emlékére)

István bátyám, mint ahogy egykoron írtad időnkről:
"Ballag"; száztízszer fordult már körbe a naptár
Gölle fölött is azóta, hogy Isten e földre segített,
S negyvenszer, hogy az égi kapun halkan bekopogtál.
Megfontolt öregember a lét, sose jár hebehurgyán,
Minden talpalaton töpreng, mielőtt tovalépne,
Nem hőköl, botlik, bár gödrös az út körülötte.
Tenmagad is szintúgy cselekedtél: el sose adtad
Köznapi fillérperceidet Szézám kapujáért;
Nyílegyenes pályád szakadékokon, árkokon ívelt,
Rossz, sunyi kontárok kordonját rendre ledöntve,
Krisztus Urunk szamarán - mely előtt megnyílt Jeruzsálem –
Baktattál Helikon magasába; a szárnyakat elméd,
S nem paripád hordozta kevélyen, egekbe szökellve.
Mestörpistának nevezett sok göllei polgár,
Váteszi mód' ötvözve alakját egybe szavaknak:
Erdei oskolamesterként - Természet a termed -
Fáradtál, okosítottál buzgón, türelemmel;
Sok-sok kis mesehősöd gyermeki szív melegítő;
Megszólalnak a fák, csevegő patakok feleselnek,
Erdő állatait sikerült bírnod parolára,
Buksi bozontú lények huncut gombszeme mélyén
Csillagezüst humorod villan cinkos mosolyodban:
Lám, ni, az ember mily suta része a földi világnak!
S felnőtteknek is írtál-adtál útravalóul
Számos igaz kötetet, kerekedjen okosra tarisznyánk;
Bölcsességparazsad hamujában sült a tanulság.
Én, a tanítvány, sok közül egy, nyomodat követem csak:
Rég Tutajosként kezdtem, utóbb lettem Matulává.
Könyveim ízlelvén pár ítész vallja felőlem:
"Máslátó szemüvegjét rá testálta a Mester,
Ámde saját tollát forgatva dicséri Natúrát."
(Bárcsak némi valóságcsíra fakadna szavukból!)
Őrzöm több sárgult leveled, patinás betüiddel,
Rájuk válaszolok, megkésve, e gyatra sorokkal.
Kérlek: majd odafönn egy nap, ha felelni kirendelsz,
Túl szigorú ne legyél! Tisztes szándék igazított:
Árnyékként szolgáltam a fényt, gondozva vetésed;
Mit papirosra leróttam, főhajtás csak előtted,
Pár - folyamod formálta - kavics, partod fövenyében.