A Somogy megyei Göllében született 1900. január 25-én, a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és Sipos Anna első gyermekeként. Életének a legfogékonyabb korszakát, az első tíz évet töltötte szülőfalujában, mely időszak meghatározta későbbi életét is. Itt szerette meg a természetet, a növényeket és az állatokat és a falu egyszerű, de értékes embereit, ahogy azt életrajzi regényében / Ballagó idő /is olvashatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással és mély istenhitének köszönhetően élete legnehezebb korszakában is a Teremtőben mindig vigaszt talált. A faluban ismerhette meg élete első Matula bácsiját, Puska András uradalmi csősz személyében, akitől sokat tanult a természetről és az időjóslásról. Az ő beceneve valóban Matula is volt, mivel sok Puska nevű család élt a településen. Az elemi iskolát Göllében kezdte, de már Kaposváron fejezte be, mert a gyermekek továbbtaníttatása miatt a városba költöztek. Fekete Istvánnak három húga volt: Ilona, Katalin és Anna. Ott végezte el a Polgári, majd a Felsőkereskedelmi Iskolát is. A polgáriban tanára, Vajthó Jenő felfigyelt diákjára és egy alkalommal a következőt mondta: "Egy jó tollú van köztetek, a Fekete Pista!" 1917-ben a Zászlónk című cserkészlapban jelent meg első verse. Katonai szolgálatra is Kaposvárra vonult be. Azután elvégzett egy tartalékos tiszti iskolát és nyolc évig katonáskodott. Mint katona iratkozott be a debreceni Gazdasági Akadémiára. 1925-ben átkérette magát Óvárra és ott fejezte be az akadémiát.
1926-ban végleg leszerelt és a Baranya megyei Bakócára került segédtisztnek, azaz gyakornoknak a Majláth grófhoz. Ott ismerte meg lelendő feleségét, Piller Edithet, akit 1929-ben feleségül vett. Ezután Ajkára költöztek, ahol 12 évig vezető gazdatiszt lett Nierse Ferenc birtokán. 1930-ban e településen született Edith lánya és 1932-ben pedig István fia. Írói munkássága is ott bontakozott ki. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatán A koppányi aga testamentuma c. történelmi regényével futott be, mely 1937-ben meg is jelenhetett. Két évvel később a Zsellérek c. regényével kiérdemelte az Egyetemi Nyomda Nagydíját. Elbeszéléseit a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők, vadásztörténeteit pedig Kittenberger Kálmán vadászlapja a Nimród közölte. A háború előtt és alatt még öt könyve jelenhetett meg.
Ajkát 1942-ben hagyta el és családjával Budapestre költözött. A Földművelési Minisztériumban helyezkedett el. 1948-ban a minisztériumból eltávolították. Elsősorban a Zsellérek, másodsorban mély vallásossága miatt. 1953-ig nem volt állandó munkája. Uszálykísérőként dolgozott a Dunán. Egyedül az Új Ember katolikus hetilaptól kapott írásaiért némi honoráriumot. 1953-tól Kunszentmártonban tanított egy Halászmester képző iskolában. Itt írta meg a Halászat c. tankönyvét. 1958-tól a Kis- Balatonnál helyezkedett el, ahol a Tüskevár c. ifjúsági regényén is dolgozott. 1960-ban nyugállományba vonult és 1970-ben bekövetkezett haláláig, mintegy tíz könyve jelent meg. Halála után megjelent könyvekkel együtt közel félszáz művét olvashatjuk. Jókai után a legnépszerűbb magyar írónak tartják. Könyvein nemzedékek nőttek fel. Nemcsak író, ifjúsági író, de költő is volt. Eddig 168 versét ismerjük. Írt filmforgató könyveket, színdarabokat, mezőgazdasági, halászati és vadászati szakíróként is számon tartják.
45 éve, 1970. június 23-án hajnali fél háromkor hunyt el. Először a Farkasréti Temetőben búcsúzhattunk Tőle, június 25-én. És már elmúlt tíz éve, hogy a szülőfalu temetőjébe végleg hazatért. A csecsemőkorukban elhunyt kistestvérek /Antal és Erzsébet/ mellett, a Szent Vendel kápolna tövében talált végső nyughelyet feleségével, Piller Edithel és Bogáncs kutyájával együtt. Jókai Anna az Írószövetség részéről a következő sorokkal zárta búcsú beszédét:

"Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat" - ő írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. ”Erre bíztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét… Nyugodjanak békében csontjai, - de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan."

Nincs még egy magyar író, akinek annyi emlékhelye van, mint Fekete Istvánnak. Négy helyen találunk emlékmúzeumot az országban: Gölle, Dombóvár, Ajka, Kis- Balaton /Diás sziget./ Keszthelyen tavaly avatták fel a Matuláriumot, ahol Túri- Török Tibor szobrász alkotásai is megtekinthetők. Folyamatban van a bakócai emlékszoba megvalósulása is. Számtalan emléktábla hirdeti azokat a helyeket, ahol életében megfordult. Itt jegyezném meg, hogy a szülőfaluban és Kaposváron két- két emléktáblát is avattunk emlékére és tiszteletére. Legutóbb a Balatonfenyveshez tartozó Imre majorban /2013/ lepleztük le emléktábláját. Több tucat iskola, vadásztársaság és óvoda is viseli nevét. Öt településen láthatjuk bronz, illetve kőből készült szobrát: Dombóvár, Gölle, Ajka, Ádánd és Bakóca.
Amit még fontosnak tartok megemlíteni az, hogy 2013-ban eladták a tízmilliomodik Fekete István kötetet. Könyveit az orosztól a németen, angolon és az eszperantón át a vietnámiig mintegy tizenkét nyelvre fordították le. Több művét megfilmesítették.
Úgy gondoltam, hogy a XX. század legnagyobb és legnépszerűbb írója kiérdemelte a Magyar Hungarikum elismerést. Éppen ennek érdekében felterjesztettem kérésemet a Tisztelt Bizottsághoz. Minden elfogultságtól mentesen vallom, hogy Fekete István író munkássága és példás élete igazi Hungarikum!


Dombóvár, 2015. január 02.

Bodó Imre