"Ha mélyen magamba nézek, szeretetem határtalan
határát egyetlen szó fejezte ki, egyetlen régi-régi szó, amiben élők és holtak
benne voltak, s ez az érthetetlen, de nekem mindent jelentő szó mondta ki, hogy
GÖLLE." 110 éve
született Fekete István... 1900. január 25-én született a Fekete család
első gyermeke a Somogy megyei Gölle községben. A kisfiú az István nevet kapta.
Édesapja a Dombóvárról származó Fekete Árpád 1889-től kántortanítóként
dolgozott a községben. Édesanyja pedig Sipos Anna, a marcali erdész leánya
volt. Fekete Árpád nemcsak "Mester" volt, hanem igen
jó gazda hírében is állott. Szép lovai voltak és Fáni nevű tehenével elnyerte a
nagydíjat az Országos Mezőgazdasági Vásáron, megelőzve a kor nagyhírű
uradalmait. Nagy hangsúlyt helyezett a parasztgyermekek továbbképzésére is.
Megszervezte a Téli Gazdaképző Tanfolyamokat az elemi iskolát befejezett
fiatalok számára. A kis Fekete Istvánt pedig már korán a természet
szeretetére nevelte. Rendszeresen küldte a jelenéseket Gölle és környéke madár-
és növényvilágáról Hermann Ottónak. A gyűjtő utakra is sokszor magával vitte. "Fiam, pattanj fel a hintóra. Ha meglátsz egy
madarat, már majdnem olyan, mintha a Tiéd lenne." - bíztatta a gyermeket. Életének tehát a legfogékonyabb korszakát
töltötte Göllében. Itt került kapcsolatba a parasztgyerekekkel, akik haláláig
barátai maradtak. Itt ismerte meg élete első Matuláját, Puska Andrást, az
uradalmi csőszt. Akinek a beceneve valóban Matula volt. Az egyszerű, de értékes
emberek emléke meghatározta későbbi életét is. Gölle után Kaposvár következett, ahol végezte
iskoláit, majd katonáskodás és a Gazdasági Akadémia után Bakócára került
segédtisztnek. 1929-ben elnyerte a vezető gazdatiszti állást Ajkán. Írói
munkája is ott bontakozott ki. A koppányi aga testamentuma c. történelmi
regényével futott be, majd két évvel később a Egyetemi Nyomda nagydíját kapta
meg a "Zsellérek" c. regényéért. Közben a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők
közölte elbeszéléseit, vadásztörténetei pedig Kittenberger Kálmán
vadászlapjában, a Nimródban láttak napvilágot. 1942-től a Földművelésügyi Minisztériumban
dolgozott. Fekete Istvánról tudni kell, hogy nem csak ifjúsági író volt, mert
verseket és színdarabokat is írt, tudományos munkája is megjelent, filmek
forgatókönyveit is megírta. Vadászati és halászati szakíró is volt. S mégis, a
névjegye alatt mindössze ennyit olvashatunk, hogy "okleveles gazda". Nemrégiben találtam hagyatékában több kis
füzetet. "A Cöndétől a Palánkosig" cím alatt is szeretett volna életrajzi
regényt írni (még az 50-es években), és Szent Ferenc élete és munkássága is
foglalkoztatta. Számtalan elbeszélése, írása jelent meg az Új Ember c.
hetilapban is. Az ünnepek előtt kaptam meg dr. Pénzes Balduin
néhai főszerkesztő levelét, melyben
többek között e sorokat olvashatjuk: "A Te könyveid kapcsolnak ez idő szerint az élő
magyar irodalomhoz. A "Csend" hol felderített, hol könnyekig meghatott. Külön köszönöm, hogy olyan nagyszerűen
keresztény tudsz lenni a könyvben. Úgy kerül a mesédbe, mint díszítő elem. S
úgy hat, hogy természetes, az élethez tartozik." Fekete István könyvéből
sugárzik a szeretet, a becsület és a tisztesség. Nagy magyar írónk 25 évig élt a fővárosban, de
mindig vidékre vágyott. 1999. augusztus 20-án avattuk Göllében mellszobrát,
melyet Farkas Pál szekszárdi szobrászművész készített. Dr. Kanyar József többek
között a következőket mondta róla: "A falu tanítója volt az édesapja. A nemzet
fia pedig a szépen beszélő magyar író, akinek már kapcsos díszkötésbe kellene
kötni írásainak minden sorát, szépségét és szülőföld szeretetét, hogy
megőrződjék, mint az imádságos könyvbe préselt szagos menta." 2004. augusztus 14-én végleg hazatért
Feleségével, Edith asszonnyal és Bogáncs kutyával együtt. Az újratemetés 34 év
után megvalósulhatott a szülőfaluban, melyre álmomban sem mertem gondolni. Most
ott pihen a göllei parasztemberek, a gyermekkori barátok és kistestvérei
gyűrűjében. Szinte nincs nap, hogy ne keresnék fel a
sírokat, melyek a Szent Vendel kápolna tövében találhatók meg. Sajnos, kritikusaink és irodalomtörténészeink
sem méltatják Őt, nem helyezik az életműnek megfelelő helyre. Egyedül Sánta
Gábor szegedi tanár és szűk csapata, Horváth József, a bibliográfia szerzője és néhány
szervezet, múzeum, iskola és vadásztársaság ápolja emlékét szerte a hazában. A dombóvári "Fekete István" Múzeum és Egyesület hármas
jubileumra készül. 110 éve született az író, 15 éves a dombóvári emlékhely,
melyet eddig 28.000 fő keresett fel. 40 éve hunyt el, erre a napra (1970.
június 23.) is emlékezünk majd. A megemlékezés Göllében konferenciával
kezdődik, majd Dombóváron folytatódik. Születésnapján Soós Tibor kaposvári festőművész
tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Mintegy 45 könyve jelent meg, és Jókai mellett a
legnépszerűbb magyar írónak tartják. Szívébe mártott tollal írt! Ennél többet
és szebbet pedig egyetlen magyar íróról sem lehet elmondani! Dombóvár, 2009. december 26. F. Bodó Imre elnök, Fekete
István Kulturális Egyesület
Dombóvár |